2011. november 18., péntek

Választás!

Úgy döntöttem, ma a választásról fogok írni. Nem a politikai értelemben vett választásról, hanem arról a választásról, ami a blogger és a honlapom címét is takarja.
Life is your choice avagy Te rendelkezel az életed felett, Te választod az utad, ezt akarja jelenteni, mint ahogyan a választás a kezedben van. Hiszen bármennyire hihetetlennek is tűnik, bármennyire gáz is egy bizonyos helyzet, és azt gondolod, el is könyveled magadnak, hogy nincs választás, de igen, választás mindig van! Aki választ, az pedig Te magad vagy!
Választhatod magadnak a stresszt, a szorongást, elnyomást és választhatod a kiegyensúlyozott és nyugodt életet is bármilyen helyzetben.
Munkám, a kineziológia is erről szól.
Sok esetben a gyermekkori élmények hatására belekeveredünk olyan helyzetekbe, kapcsolatokba, amelyekkel nyűgöt csinálunk saját magunknak. Csakis azért választjuk ezeket, mert úgy gondoljuk, hogy ez lesz számunkra a legjobb döntés. Sokan keresik a boldogságot és nem hisznek a megtalálásában, ezzel azt választják, hogy boldogtalanok. Bármilyen kapcsolatba is keverednek, rosszul érzik magukat egy idő után, nem szállnak ki belőle, mert a megszokás és a ragaszkodás még ott van. De mihez is ragaszkodunk tulajdonképpen? A boldogtalansághoz? Egy rossz kapcsolathoz?
Nincs rá válasz....
Ha gyermek korodban nem kaptál valakitől kellő szeretetet, akitől szerettél volna, akkor viszed tovább magaddal felnőtt korodra is. Tehát ha egy kislány megfosztottnak érezte magát az édesanyja szeretetétől, akkor felnőtt korában is nagy valószínűséggel vonzani fogja a hasonló kapcsolatokat, ahol ő csak egy "eszköz" lesz a férfi számára. Mivel betegesen keresi a boldogságot, a szeretetet, minden jó pillanathoz ragaszkodik, így nehezen válik meg a partnertől, aki már szinte akár porba is tapossa anélkül, hogy észrevenné. Ilyenkor jön a következő felvetés, hogy rosszul vagyok, nem tudom, mi a jó és nincs választásom. Ez a rossz beidegződés! Választás van! Te választod, hogy milyen emberrel élsz együtt, te választod a munkádat, a hivatásodat. Ha nem tetszik, akkor azt választottad, hogy nem tetszik.
Sajnos ez egy ördögi kör, mert egészen addig kíséri az illetőt a hasonló helyzetek bevonzása, ameddig le nem küzdi a saját félelmeit, fájdalmait és a fájdalomtól való félelmeket. Amint ezeket megszakítja magában és elkezdi pozitívan látni saját helyzetét, ki tud lépni az állandó körforgásból.
Hogy egyedül csinálod-e végig egyensúlyod kialakítását, az is a Te választásod!

2011. november 6., vasárnap

Dyslexia* vagy mégsem? Avagy a tanulási nehézségek, amiket a mai gyerekek átélnek :(

Sajnos a mai gyermekek is részei ennek az eltorzult pénzen és hatalmon alapuló undorító korrupt világnak. Elég szomorú, hogy idáig jutott az emberiség, hogy már az óvodában és az iskolában is különbséget tesznek a gyerekek között, de sajnálatos módon nem a tudásuk által, hanem a pénz beszél ott is.
A gyerekeket általában a környezetük formálja, tehát annak tartják magukat, amit a környezetük róluk mond. Így tehát, ha az iskolában egy tanár kivételezik bizonyos gyerekekkel, jobb jegyet ad nekik, mert ugye a szülők "ösztönzik", így a másik gyerek, akiben lehet, hogy elveszett tehetségek vannak, elnyomás alá kerülhet, butának érzi magát, ezáltal saját magának idézi elő a tanulási és egyéb nehézségeit.
Csak, hogy leegyszerűsítsem a dolgot egy nagyon egyszerű példa alapján leírom egy közeli ismerősöm esetét, akit példámban Évának fogok nevezni.

Éva katonai óvodába járt, ahol megtanulta, hogy a katonák gyerekei a sérthetetlen és a tökéletes gyerekek, ő csak egy senki. A korrupt világ következtében szülei nem tudták átvinni másik óvodába, mert mindenhol azzal utasították vissza őket, hogy messze dolgoznak és a gyereknek jó helye van ott, ahol van. A gyereknek NEM volt jó helye ott, ahol volt! A katonák gyerekei folyamatosan piszkálták, gúnyolták és mivel ugye pénz beszél, a nevelők nem szóltak közbe. Azért hozzáteszem szép kis nevelés már a óvodában! Éva nem tudott részt venni a délutáni alvásban, ami egy gyerek fejlődéséhez igenis fontos, hogy meglegyen, mert folyamatosan stresszes nyomás alatt állt, agya és kicsi szervezete nem bírta kipihenni az őt ért sérelmeket. A szülők bár később fél naposra, majd csak az iskolai előkészítő programokra hordták a kislányt, így sem sikerült száműzni a sérelmeit.
Később az iskolában folytatódott az ördögi kör. Itt vegyesen voltak a gyerekek, de a gyengébbet mindig éri valami és a gyerekek gonoszak, összefognak és együtt piszkálják azt, aki nem tudja magát megvédeni. A kislányt folyamatosan piszkálták társai, ugyanis a "kedves" tanítója is kinézte magának. Már a második hónapos iskolai időszakban egy rajzos feladat által többszörösen lealázta a kislány képességeit. " Egy házat kellett rajzolni fekete papírra fehér zsírkrétával. A házam semmiben nem különbözött Józsi házától, akinek a szülei vállalkozók voltak. Józsi piros pontot kapott, én feketét a rajzra és mellé a tanítónéni mindenkinek megmutatta, és kijelentette, hogy tehetségtelen és béna rajzom van!"- mondta Éva a kezelés során. Aztán folytattuk a történetet egy pár hónappal későbbi eseményre szintén a rajzokkal kapcsolatban. Ekkor színes rajzot kellett készíteni, amit ceruzával kellett színezni. A tanítónéni ekkor a színezés miatt "jutalmazta" fekete ponttal a rajzot mondván, hogy az szálkásan van színezve szintén egy megalázó gúnyos röhögéssel együtt a többi gyerek előtt. Ezen események teljesen tönkre tették a kislány művészi képességeit egy időre és kellemetlen energiablokkot gyártottak benne. Később ugyanez a tanító az összes többi tárgynál is ugyanezt csinálta, amit ő tanított a gyerekeknek. Természetesen azok a gyerekek, akiknek a szülei folyamatosan fényezték a gyereküket és volt pénzük, jobb eredményeket kaptak. A kislányt, mint kiderült az alsó tagozatos időszak végére osztálytársai szinte kiközösítették, az említett tanítónéni megállapította, hogy a kislány kihúzza magát mindenből, ami a csoportot és a közösséget illeti (vajon miért is ne húzta volna ki magát egy ilyen közegből?) és hergelte ellene a többi gyereket.
Felső tagozattól Évának folyamatosan jó jegyei voltak az iskolában érdekes módon a rajzolási képességeivel sem volt semmi probléma és a mai napig sincs. Főiskolát végzett és nagyon jól megél, mert OKOS!
A történet azért is fontos, mert ez az egész nagyon mély sérelmet okozott számára és bár már felnőtt ember, sok esetben képtelennek tartja magát bármire is, pedig tudja nagyon jól, hogy megvan hozzá az esze és bármihez megvan az esze és a képessége is, amit szeretne elérni, csak még nem jött rá, hogyan tudja leküzdeni a nehézséget, amit okoztak neki azok, akik gyermekként leírták és butának, képtelennek tartották bármire is. 
Nézzük tovább, hogyan is működik ez a kineziológiában:
Gordon Stokes maga is tanulási nehézségekkel küzdött, majd kikutatta, hogy a tanulási nehézség abból ered, mit gondolunk magunkról. Tehát ha valaki butának tartja magát, butaságokat csinál és véletlenül csinál valami okosat is, akkor sem fog benne rögzülni, hogy ő abban az esetben okosan cselekedett, vagy éppen jól teljesített, tudatában az marad, hogy az egy másik személy volt, nem ő. Stokes eljutott oda, hogy az agyunkban lévő vakfoltok alakítják hitrendszereinket, ezáltal formálnak minket, hogy éppen butának vagy okosnak tartjuk magunkat. Ezen vakfoltokat a félelem és a fájdalom hozza létre. Tehát a példához visszakanyarodva Évában testesült, hogy őt lenézi a tanítója, az osztálytársai, mindenki butának tartotta, ezáltal nem tudott teljesíteni, ameddig ki nem került a bizonyos tanítónéni "uradalmából". Az ördögi kör kiindult az óvodából, majd következett a rajz, amiért kinevették a többiek, ezután folyamatosan attól félt, hogy megint lesz valami, ami miatt a tanítónéni gúny tárgyává fogja majd tenni, ebből kifolyólag teremtette magának a fájdalmat a félelmeivel és folyamatosan hibázott, ami nem éppen az ő hibája volt.
Most Éva felnőtt ember, de még mindig nem hisz a képességeiben és saját erejében sem. Folyamatosan lekezelik azok az emberek, akik számára fontosak, kihasználják, és az ő erejét használják saját gyengeségük elkendőzésére. Elnyomás alatt van és lesz is, ameddig nem kezeli a gyerekkorában rögződött fájdalmait. Sajnos elég későn ütött ki rajta a probléma, mert senki nem jött rá, hogy mi is történik valójában Évával, milyen fájdalmakat él meg azáltal, hogy a gyerekek kinevetik, gúnyolják és visszautasítják barátságát, de elszántan dolgozik és küzd azért, hogy megtörje a körforgást.
Gordon Stokes szerint nem a probléma a probléma, hanem, ahogyan iránta érzünk. Az agyban ezen félelmek összemosódnak a kiváltást okozó tényezővel, így oldani, tisztítani kell őket.
Hogyan is működik ez?
A félelmet el lehet venni a múltból, ezáltal a jelenben az illető választhatja azt, hogy igenis képes valamit megtenni, igenis van ereje hozzá és véghez viszi, amit meg kell tennie legyen az rajzolás, munka vagy akár egy egyszerű felszállok a buszra és túlélem az utazást, mert elég sok ember nem tud felszállni a buszra vagy bármely más tömegközlekedési eszközre így leszűkíti a mozgásterét, később azt veszi észre, hogy ki sem mozdul a lakásból. Ezen sérelmeket az ok korában, jelen példa alapján gyerekkorban kell megoldani.
Gordon Stokes technikáival ezen vakfoltok elkendőzhetők. Különböző gyakorlatokat fejlesztett ki arra, hogy a dyslexiával küzdők képesek legyenek megtenni azt, amire képtelennek érzik magukat.


*A dyslexia kineziológiai értelemben a valamire való képtelenséget jelenti!



Népszerű bejegyzések