Az idegrendszer feladata a szervrendszerek működésének irányítása, megfelelő összehangolása, a környezethez való alkalmazkodás biztosítása. E működés során az idegrendszer a belső és külső környezetből folyamatosan információkat – ingereket – vesz fel, azokat ingerület formájában továbbítja a központhoz, ahol a feldolgozás végbemegy, és ennek eredményeképpen létrejön egy megfelelő ingerválasz. Az idegrendszer – mai ismereteink szerint – az emberben érte el fejlődésének legmagasabb fokát. Kialakult a tudat, a gondolkodás, a beszéd és a külvilág hatásaira adott válasz kevésbé ösztönös, mint inkább tudatos cselekvéssé vált.
Az idegrendszer a központi idegrendszerből (agyvelő és gerincvelő) és a környéki vagy perifériás idegrendszerből (idegek) áll.
Az agyvelő a magasabb rendű működések központja (figyelem, gondolkodás, beszéd, emlékezés, érzelmek, ösztönös működések), a gerincvelő és az idegek feladata az ingerfelvétel és továbbítás az agyba, ingerválasz biztosítása a célszervekhez.
Az agyvelő a központi idegrendszernek a koponya üregébe zárt fő része. 3 fő részét lehet elkülöníteni: nagyagy, kisagy és az agytörzs. A nagyagynak két része van, melyeket féltekéknek nevezünk. A féltekék képezik az agyvelő legnagyobb részét. Köztük a kérgestest áll úgymond gátként.
Normális esetben az egyik agyféltekébe belépő ingerek a kérgestesten keresztül gyorsan átjutnak a másik agyféltekébe is, ezáltal az egy egyetlen egységként működik.
Mindegyik félteke a test ellenoldali felét irányítja, onnan kap információkat. A féltekei aszimmetria azt jelenti, hogy a bal agyfél a jobb kezet irányítja és a tőlünk jobbra lévő tárgyakat észleli. Az idegpályák aszimmetrikus elrendezésén túl a két félteke információfeldolgozó képessége is eltérő.
A jobb agyfélteke a néma vagy kisebb félteke, de nem jelenti azt, hogy nem tudja felülmúlni az emberi lényegünk szempontjából meghatározó funkcióinkat irányító bal agyféltekénket. Muzikális, felismeri a dallamokat, melódiákat, a beszéd hangsúlyait, a beszélő szándékait és a közlendőt, egyszóval a metakommunikációt. Elsősorban a látott dolgok felismerését, és ezen keresztül a térbeli eligazodást szolgálja. A vizuális, képeken alapuló gondolkodás, arcfelismerés, alakok felismerése is a jobb agyféltekéhez tartozik, ő reagál erősebben a testből jövő belső érzésekre, reakciója erőteljesebb, mint a bal agyféltekéé.
A jobb agyfélteke előnyben van az érzelmek kifejezése és az érzelmi jelzések percepciója terén is. Nem érzékeli a teret, az időt, az ösztönös megérzésekre hagyatkozik. Az anyai oldalt, a nőies gondolkodást képviseli (Yin-féltekének is nevezhető). Szubjektívebb, őszintébb, mint a bal. Az agyi, idegrendszeri sajátosságainkat generálja, valamint azokat az agyi, idegrendszeri sajátosságainkat, melyek fogékonnyá tesznek az új, soha nem hallott hipotézisek iránt.
A látásban domináns funkciót tölt be, mint például a térlátás, színlátás, arcok, mintázatok felismerése. Látása harmonikusabb, mint a bal agyfélteke látása, kizárólagos háromdimenziós tér rajban való megjelenítéseket képes alkotni, mellyel térelőnye nem csak az érzékelésben van, hanem a térben való manipulációs, motoros jellegű reflexiók, válaszok kapcsán is.
A bal agyféltekében találhatók a beszédközpontok, azon területek, amelyek a nyelv(ek) megértését és aktív használatát szolgálják. Ha a bal halántéki lebeny sérül, többnyire súlyos beszédzavarhoz vezet, ha a jobb oldal hasonlóan sérül, akkor ennek kisebb a lehetősége. Különösen fontos szerepet tölt be a fogalmi gondolkodásban, a tervezésben és a döntésekben. Előnye a logikai gondolkodás és a számtani feladatok terén mutatkozik.
Tudatos kontrollt gyakorolva elemez, megítéli és megkülönbözteti a döntési alternatívákat és döntést hoz. Kedveli a racionális logikai megközelítési módokat, birtokolja a megvalósításhoz kapcsolódó képességeket. Feldolgozási módja a részletek egymást követő elemzése, tér- és idő-függő. Olyan funkciókat vezérel, amelyek a már ismert tartalmak felidézésével kapcsolatosak.
A férfias gondolkodást, az apai oldalt képviseli (a Yang-féltekének is nevezhetjük).
Az agyféltekék különböznek egymástól specializációikban, de állandóan integrálják egymással tevékenységüket, és sokkal inkább ez az integráció az, ami a mentális működéseket létrehozza, mint az egyes agyféltekék speciális hozzájárulása. Ezekre a különbségekre úgy kell tekintenünk, mint az egyes agyféltekék eltérő hozzájárulásaira a megismerés egészéhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése