A barátságról

A következő gondolatmenet Louise Hay könyvéből származik. Nem akartam átírni, sem pedig saját mondandót hozzáfűzni, mert úgy jó, ahogy van! :)
Barátságaink a legtartósabb és legfontosabb kapcsolataink.

Szeretők és házastársak nélkül lehet élni. Család nélkül is lehet élni. A legtöbben azonban nem tudnak boldogan élni barátok nélkül. Hiszek abban, hogy mi választjuk meg a szüleinket, mielőtt megszületünk ezen a bolygón, a barátainkat azonban ennél sokkal tudatosabb szinten választjuk ki.
Ralph Waldo Emerson a barátságot Isten nektárjának nevezi.
A barátok képesek megállni a másik félen való változtatást, megbecsüléssel és tisztelettel néznek egymásra.
Barátaink lehetnek szűkebb családunk kiterjesztései vagy helyettesítői. A legtöbben mélyen vágyunk arra, hogy életünk tapasztalatait megosszuk másokkal. Nemcsak a másikról tanulunk többet egy barátságban, hanem magunkról is. Ezek a kapcsolatok tükröt tartanak az önértékelésünknek és önbecsülésünknek. Tökéletes lehetőséget biztosítanak arra, hogy jól megfigyeljük magunkat és azokat a területeket, ahol fejlődni szeretnénk.
Ha a baráti kötelék feszül, vessünk egy pillantást negatív gyermekkori üzeneteinkre. Lehet, hogy eljött a mentális nagytakarítás ideje. Ha egy életen át beáramló negatív üzenetek után egyszer csak gondolattakarítást végzünk, az egy kicsit hasonlít a hosszú évtizedeken át tartó egészségtelen étrend után egy komoly táplálkozási forradalom indítására.
Amint elhatározod a mentális gondolatmeneteiden való változtatást, egy időre rosszabbra fordulhat a helyzeted, de rengeteg elszáradt gyomon keresztülásva eljuthatsz a gazdag, termékeny talajig.
KÉPES VAGY RÁ!

A bűntudatosság miatt saját kelepcéjükbe keveredő emberekről...

Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy rossz cselekedeteikkel jót csinálnak, mert saját maguknak valóban jót csinálnak. De ki tudja meddig?
Abba bele sem gondolnak, hogy ami nekik zsebpénz, az a másik embernek talán a megélhetése. Azt hirdetik magukról, hogy ők segítőkészek, családszeretők és hozzájuttatják embertársaikat a megoldáshoz. Na de milyen áron? Ebbe belegondolt már valaki?
Adnak valamiféle kicsi ajándékot, ezzel sok embert lekenyerezve eltüntetik a saját maguknak is okozott bűntudatot, hiszen ők maguk is elfogadhatatlannak látják, amit csinálnak. Tudatosan persze ez nem így van, mert a sértődöttségben az összezavartság jellemzi őket a jelenben. Mindez  nagyon régi, múltból származó érzelmekre beleidegződött a hit,  hogy adott helyzetben nincs választási lehetőség. 
Ezek az emberek saját magasztalásukkal, önámításokba esve keresik a követőiket, akikbe kapaszkodva folytathatják az illegális dolgaikat. Sajnos odáig jutnak, hogy a végén az álomvilágban élve saját maguk sem veszik észre, miben vannak. Nem képesek a saját hibáikon változtatni, mert az ütközne az elveikkel. Nevet váltanak, hogy fényesebben tündökölhessenek az emberek előtt. Mire jó ez a hazugságban élés?
Az új név által adott "új személyiség" ugyanaz marad, ami volt!
Korrekt szolgáltatásaidért cserébe csakis annyit várj el viszonzásként, amennyit magad is fizetnél érte!
Semmiképpen sem azt, amit más kihasználáson alapuló, pénzszerzési attrakcióként működtetett úgymond vállalkozása tőled is elvett. Ha ezen elven működsz, másokon akarod visszaszedni, amivel téged károsítottak meg.
Ne feledd, változtatni soha sem késő! Csakis rajtad áll, hogy a helyes úton mész-e tovább, vagy folytatod, amit elkezdtél!

Letagadott élmények

A fájdalom, a félelem és félelem a még több fájdalomtól, gyanakvóvá tesz bennünket saját tekintélyünkkel szemben. Általában úgy védekezünk, hogy elkerüljük vagy megtagadjuk az élményeket, ellenállunk nekik. Az ellenállás olyan konfliktusokat eredményez, amelyek további fájdalomban, félelemben és a fájdalomtól való félelemben nyilvánulnak meg. Ennek eredménye az elhatározás, hogy elkerüljük és letagadjuk azt a dolgot, vagy kapcsolatot. 
Az ismételt negatív tapasztalatok amelyek életünkben vannak, még jobban rámutatnak, hogy mi az amit letagadtunk. A letagadott élmények keltik bennünk azt az érzést, hogy környezetünk csapdájába estünk. Mivel letagadjuk vagy elkerüljük a problémákat, így erőtlennek érezzük magunkat ahhoz, hogy bármit is tegyünk ellene és végül csak szenvedünk. :( 
A tapasztalat tanít, fejleszt! Az ismételt tapasztalat annyit jelent, hogy addig folytassuk, ameddig szükséges. 
Amikor eljön a megértés, a negatív tapasztalatokra már nincs szükség, szabadon továbbléphetünk!