"A stressz az élet sója" - Selye János

A stressz része a mindennapoknak és ezzel együtt a modern kor népbetegsége.
Léteznek pozitív és negatív stresszek.
Amikor egy stresszhelyzet változtatásra, fejlődésre, újításra ösztönöz, akkor mindenképp pozitív stressz, hasznosan hat az életvitelre, a bennünk rejlő erők kihasználása nagyobb teljesítményre ösztönöz. A pozitív stressz motivál, bátorít, kreativitásra serkent, alkotó energiákat szabadít fel.
Selye János úgy gondolta, hogy megfelelő mértékű stresszhatás nélkülözhetetlen a személyiség fejlődéséhez. Kihívásokra mindenkinek szüksége van, hogy előrébb tudjon lépni az életben.
Akinek túlzottan stresszmentes az élete, az vegetál!
A negatív stressz akkor jelentkezik, mikor egy túlfeszített állapot eluralkodik rajtunk, nem akar elmúlni és nem tudjuk magunkat lehiggasztani. Itt már komoly veszélyeknek vagyunk kitéve!
A kezeletlen stressz szép lassan eluralkodik a szervezeten és odáig juthatunk, hogy teljesen ledönt a lábunkról, rosszabb esetekben komoly betegségeket okozva megbénítja életünket.
A mai világban mindenki felgyorsult életvitelt folytat. A gyorsaság a meghatározó tényező lásd: Gyorsvonat, gyorsétterem, gyors autók, amelyekkel több száz kilométer tehető meg egy nap alatt, repülőgépek, amelyekkel földrészeket szelhetünk át néhány óra alatt.
Ha otthon vagyunk, szinte folyamatosan szól a TV. Ha úton vagyunk, rádiót hallgatunk. Ömlik ránk a háború, éhínség, katasztrófa, baleset, bűneset.
Nem kerülhetjük el a sokat szidott reklámok hatását sem. Megmondják, milyen a jó nő, milyen autóban utazik, hol nyaral, mit dolgozik, milyen ételt eszik, milyen bútorok között él, milyen illatot használ, aki számít.
Minden egy célt szolgál: a fogyasztói társadalom célját: a pénzköltést. Igen ám, de a pénzt meg kell keresni, hogy tovább hajszolhassuk a vágyainkat, és növelhessük az igényeinket. De a pénzért dolgozni kell, méghozzá keményen. A munkánk legtöbbször mozgásszegény, monoton, esetleg túlhajszolt. Idegileg kimerítő, rengeteg az értelmetlen szabály, a bürokrácia.
Ezeknek a követelményeknek megfelelni szinte lehetetlen.
MINEK és HOVA rohanunk? - kérdem én. Miért akarunk előbb meghalni, mint ahogyan természetes úton kellene? Nem kell messzire menni nézzük csak az utazásokat. Miért kell állandóan száguldozni a normális biztos tempó helyett? Miért nem lehet időben fékezni, ha előttünk fékeznek. Miért nem állnak meg az autók, ha előttük áll egy sor kocsi? Ez a rohanó életmód semmire nem vezet a baleseteken kívül... Nézzük a munkahelyeket, ahol szintén folyamatosan rohanunk és mégsem tudja senki, hogy hova, mert eredménye nincs, csak a hibák sora. Kinek jó ez? A főnöknek biztos, mert látja a teljesítményt, de a minőséget nem.. :( Magam is dolgoztam vendéglátásban, tudom, hogy sokat számít, hogy milyen gyorsan vannak kiszolgálva az emberek, de a jó munkához idő kell. Ha rosszat viszünk ki, ugyanúgy újra kell készíteni, többszörös energiát és időt igényel. Ha nincs időnk barátkozni a vendégekkel, mi a garancia, hogy vissza is fognak térni? Elvárják, hogy barátkozzunk a vendégekkel, de rohanva ez megoldhatatlan, mert jön egy főnök és leszid, hogy a másik asztaloknál várnak. Ismét a kérdés: JÓ EZ ÍGY?
Egyre több olyan családról és iskoláról olvasok, ahol már a gyerekek a lassú életvitellel barátkoznak. Ez nem azt jelenti, hogy megalszik a tej a szájukban, csak, hogy nem stresszelik magukat, ha nem futnak le 100 métert egy idiotizmus alapján felállított norma miatt, nem dudálják le az előttük haladó autóst, ha az a megengedett sebességgel halad és nem lökik fel a gyalogost a zebrán, kivárják a sorukat a buszra szállásnál és nem lökik fel oda társaikat.
A modern társadalmakban, ahol a nők harcolnak az elismerésért, a munkahelyen a helytállásért, majd otthon a család ellátásáért, komoly nyomás nehezedik a nyakukba. Ez idővel túlzott megfelelési kényszerrel párosul, ami súlyos következményekhez vezet.
A gyereket lehet bűntetni tisztelettel, felelősségteljes életmódra tanítással is nem csak az ütlegeléssel és az üvöltéssel. A lelki terror és a bántalmazás bűntény és komoly stresszornak minősül.

Amikor a szervezet kilendült nyugalmi állapotából, fokozottan reagál az ingerekre, aktiválódnak az egyensúlyt újra megteremtő szabályozó rendszerek, stresszes állapot alakul ki.
Tünetei: állandó idegeskedés, türelmetlenség, ingerültség, az immunsejtek számbeli és minőségi romlása miatt fogékonyság a betegségekre, gyakori felsőlégúti panaszok, bőrfertőzések, vagy hajhullás.
Selye János szerint a stressz reakció beépített mechanizmus. Akkor lép működésbe, amikor követeléseket támasztanak velünk szemben, ezért a stressz, védekezési és alkalmazkodási funkciókkal bír.
A folyamat az alábbi négy elemet mindig tartalmazza:

• Stresszor - eseményt, helyzetet -, ami előidézi a folyamat beindulását.
• Helyzetekre vonatkozó értékelést, ami minősíti a történést annak fontossága és érzelmi jelentősége szerint.
• Megküzdési folyamatokat, amelyekkel a testi és lelki rendszer viaskodik, hogy kezelni, kontrollálni tudja a helyzetet és legyűrve azt, felül tudjon kerekedni.
• A folyamat eredményét, amit előidézett a személyiségben.

Álomvilág

Az emberek nagy része hatalmas álomvilágban él, de sajnos sok olyan is van közöttünk, aki még ennél is nagyobb álmokba ringatja/ringattatja magát.

Alapjáraton meg vagyunk vezetve, el vagyunk altatva a nagyhatalmak, az egyházak által és nagyon kevesek ébrednek tudatára annak, hogy cselekedni kell a saját jólétünk érdekében.

Sajnos egyre többen próbálják kivonni magukat a pénz uralta világból oly módon, hogy álomvilágokat építenek maguk köré. Ezzel semmi baj nem lenne, ha bizonyos határok között mozogna, de amikor már azt látni, hogy ezzel többet ártanak saját maguknak, mint használnak, akkor már nagyon elgondolkodtató, hogy mitől is alakul ez ki.

Sokan egész kicsi gyermek korukban figyelemhiányban szenvednek. Ez függ a családtól, a körülményektől, az egyéniségtől, rengeteg dolog befolyásolja. Ezek a gyerekek a mai világban természetesen a tv-t és a különféle jól kitalált agymosó médiákat, idióta erőszakos meséket, filmeket részesítik előnyben.

A mai világban egyre több a hiperérzékeny gyermek, akik különleges figyelmet, bánásmódot igényelnek. Ha ezeket nem kapják meg, elindulnak a gyönyörűen kialakított álomvilág felé.

Hogy ez mit takar?

Mindenkit érdekel a Földön kívüli élet. Miért is ne? Nagyon izgalmas és érdekes egy másik világban lévő élet felkutatása. Rengeteg könyv íródott ezekről a dolgokról, rengeteg film készült belőle és manapság egyre több érdekes dolgot lehet hallani.

Ezek a gyerekek felnőtt korukra odáig jutnak, hogy minden, ami érdekes és kitűnik a nagy közömbös semmiből, izgalmassá válik, elkezdenek furcsa dolgok történni, amik valójában nem furcsák, de számukra annak tűnik és minden egyes momentumhoz társítanak egy különleges jelenséget.

Sok esetben ezen jelenségek tévesen megítéltek, semmi közük nincs a valósághoz. A baj akkor kezdődik, amikor ezek az álomvilágok annyira mélyen érintik az illetőt, hogy átmegy önbecsapásba a dolog.

Nagyon sok embernek van spirituális képessége, meglátása, de ezek nem összekeverendők!

Elkezd hinni egy ideológiában ugyanúgy, mint a különféle vallások megszállottjai és természetesen vonzza maga köré a hasonló embertípusokat, akikkel együtt nagyon szépen, tökéletesen egyetértenek a butaság terjesztésében. Az a jó és tökéletes, amit mi csinálunk címszóval.

A legnagyobb baj ott van, amikor a külvilág már nem számít, bárki bármit mond, az rosszat akar és hülyének néz.

Ezek az emberek teljesen kifordulva önmagukból eltaszítják a környezetüket, eltapossák azokat az embereket, akik régen sokat jelentettek nekik és elszigetelik magukat a külvilágtól, csak a "szektájuknak" és a szertartásaiknak élnek.

Elkezdenek olyan étkezési szokásokat bevezetni az életükbe, ami nem éppen egészséges, ha máról holnapra csinálják. NEM SZABAD A SZERVEZETEDTŐL HIRTELEN MEGVONNI A TÁPANYAGOKAT, mert elég súlyos következményei lehetnek! Akinek a szervezete ahhoz van hozzászokva, hogy születésétől fogva nem eszik bizonyos tápanyagokat, mással pótolja, az nem ugyanaz, mintha én kitalálom, hogy ma még eszem mondjuk sajtot, holnap már semmilyen tejterméket. Ez a lehető legnagyobb butaság, amit elkövethetünk a testünkkel szemben, főleg, ha egyszerre sokféle tápláléktól tartjuk távol magunkat hirtelenjében. Ezek a zöldségek és gyümölcsök, amiket manapság veszünk a boltokban, nem rendelkeznek olyan mennyiségű vitaminokkal és ásványi anyagokkal, amire a szervezetnek szüksége lenne. Igaz, hogy mindennek van helyettesítője, de arra rá kell szoktatni magunkat szépen lassan.

Saját példámból tanulva, mikor megállapították, hogy allergiám van a búzalisztre, hagymafélékre, paradicsomra, élesztőre, csokoládéra és a citrusfélékre, az erősebb fűszerekre, gyakorlatilag olyan dolgokra, amik a mindennapi étkezésünk részei, azonnal felhagytam ezen dolgok evésével.

Eleinte tök jól éreztem magam és semmi baj nem volt azokkal az ételekkel, amiket ettem, aztán 3 héttel később elkezdődtek a bajok! Az összeesés határán álltam, fájt a hasam, szúrt a mellkasom, szédültem és alig álltam a lábamon, mert kevés volt a testemnek, amit kapott! Hozzá volt szokva a "normális" étkezéshez, amit az anyatejtől megvonás után követtem. Majdnem kirúgtak miatta a munkahelyemről. Hetekbe telt, mire újra a talpamra álltam és a mai napig is eszem multivitamint ásványi anyagokkal, amikor úgy érzem, hogy kevés jutott be az étkezések során. 

Egyáltalán nem játék az ilyen! Jó lenne, ha minél többen fordítanának rá nagyobb figyelmet és nem valami elmebajos hülye könyvre vagy reformmédiára.

Rengeteg ember szidja a természetgyógyászatot, az alternatív gyógymódokat, mert sok ilyen álmokban élő ember dolgozik ezen ágazatokban, akiknek megvan az úgymond "bibliájuk", amiből a sületlenségeket összekreálják és sajnálatos módon még több olyan ember van, aki segítségre vágyik és elhisz mindent, amit mondanak neki, csak jobban legyen. Értem ezen, egyél csírát, meggyógyulsz! Aztán a következő, hogy meggyógyítalak! 

A természetgyógyász nem orvos! Ő terapeuta vagy ha úgy jobban tetszik tanácsadó.

A legfontosabb, csak hogy mindenki tisztában legyen vele, a betegségeinket mi kreáljuk és csakis mi tudjuk gyógyítani segítséggel vagy anélkül. 

Ha odafigyelünk a helyes táplálkozásra, az csak hasznos és jó, de mértékletesen szabad mindent csinálni. Ha nem szeretnél húst enni, egyél tojást, sok tejterméket és helyettesítsd szójával. Ez csak egy példa volt, hiszen, mint fentebb írtam, mindennek megvan a helyettesítője, de csak ésszel lehet rá áttérni. 

Adhatnak bármilyen méregdrága és szuper jó gyógyszereket az orvosok, ha mi nem szeretnénk egészségesek lenni, elhagyjuk magunkat és eltoljuk a jót, akkor lehet bármilyen jó orvos, gyógyszer, vagy alternatív gyógymód, akkor sem leszünk jobban.

Az alternatív gyógymódok nagy része energiagyógyászat, vagyis a negatív hatások egyensúlyba tétele a pozitívval, ami tökéletesen működik, ha a kliens is együtt akar működni. Ha már testünk energiái egyensúlyban vannak, kialakult a test-lélek-szellem egyensúlya is, akkor jó eséllyel elérhetjük, amit szeretnénk.

A barátságról

A következő gondolatmenet Louise Hay könyvéből származik. Nem akartam átírni, sem pedig saját mondandót hozzáfűzni, mert úgy jó, ahogy van! :)
Barátságaink a legtartósabb és legfontosabb kapcsolataink.

Szeretők és házastársak nélkül lehet élni. Család nélkül is lehet élni. A legtöbben azonban nem tudnak boldogan élni barátok nélkül. Hiszek abban, hogy mi választjuk meg a szüleinket, mielőtt megszületünk ezen a bolygón, a barátainkat azonban ennél sokkal tudatosabb szinten választjuk ki.
Ralph Waldo Emerson a barátságot Isten nektárjának nevezi.
A barátok képesek megállni a másik félen való változtatást, megbecsüléssel és tisztelettel néznek egymásra.
Barátaink lehetnek szűkebb családunk kiterjesztései vagy helyettesítői. A legtöbben mélyen vágyunk arra, hogy életünk tapasztalatait megosszuk másokkal. Nemcsak a másikról tanulunk többet egy barátságban, hanem magunkról is. Ezek a kapcsolatok tükröt tartanak az önértékelésünknek és önbecsülésünknek. Tökéletes lehetőséget biztosítanak arra, hogy jól megfigyeljük magunkat és azokat a területeket, ahol fejlődni szeretnénk.
Ha a baráti kötelék feszül, vessünk egy pillantást negatív gyermekkori üzeneteinkre. Lehet, hogy eljött a mentális nagytakarítás ideje. Ha egy életen át beáramló negatív üzenetek után egyszer csak gondolattakarítást végzünk, az egy kicsit hasonlít a hosszú évtizedeken át tartó egészségtelen étrend után egy komoly táplálkozási forradalom indítására.
Amint elhatározod a mentális gondolatmeneteiden való változtatást, egy időre rosszabbra fordulhat a helyzeted, de rengeteg elszáradt gyomon keresztülásva eljuthatsz a gazdag, termékeny talajig.
KÉPES VAGY RÁ!

A bűntudatosság miatt saját kelepcéjükbe keveredő emberekről...

Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy rossz cselekedeteikkel jót csinálnak, mert saját maguknak valóban jót csinálnak. De ki tudja meddig?
Abba bele sem gondolnak, hogy ami nekik zsebpénz, az a másik embernek talán a megélhetése. Azt hirdetik magukról, hogy ők segítőkészek, családszeretők és hozzájuttatják embertársaikat a megoldáshoz. Na de milyen áron? Ebbe belegondolt már valaki?
Adnak valamiféle kicsi ajándékot, ezzel sok embert lekenyerezve eltüntetik a saját maguknak is okozott bűntudatot, hiszen ők maguk is elfogadhatatlannak látják, amit csinálnak. Tudatosan persze ez nem így van, mert a sértődöttségben az összezavartság jellemzi őket a jelenben. Mindez  nagyon régi, múltból származó érzelmekre beleidegződött a hit,  hogy adott helyzetben nincs választási lehetőség. 
Ezek az emberek saját magasztalásukkal, önámításokba esve keresik a követőiket, akikbe kapaszkodva folytathatják az illegális dolgaikat. Sajnos odáig jutnak, hogy a végén az álomvilágban élve saját maguk sem veszik észre, miben vannak. Nem képesek a saját hibáikon változtatni, mert az ütközne az elveikkel. Nevet váltanak, hogy fényesebben tündökölhessenek az emberek előtt. Mire jó ez a hazugságban élés?
Az új név által adott "új személyiség" ugyanaz marad, ami volt!
Korrekt szolgáltatásaidért cserébe csakis annyit várj el viszonzásként, amennyit magad is fizetnél érte!
Semmiképpen sem azt, amit más kihasználáson alapuló, pénzszerzési attrakcióként működtetett úgymond vállalkozása tőled is elvett. Ha ezen elven működsz, másokon akarod visszaszedni, amivel téged károsítottak meg.
Ne feledd, változtatni soha sem késő! Csakis rajtad áll, hogy a helyes úton mész-e tovább, vagy folytatod, amit elkezdtél!

Letagadott élmények

A fájdalom, a félelem és félelem a még több fájdalomtól, gyanakvóvá tesz bennünket saját tekintélyünkkel szemben. Általában úgy védekezünk, hogy elkerüljük vagy megtagadjuk az élményeket, ellenállunk nekik. Az ellenállás olyan konfliktusokat eredményez, amelyek további fájdalomban, félelemben és a fájdalomtól való félelemben nyilvánulnak meg. Ennek eredménye az elhatározás, hogy elkerüljük és letagadjuk azt a dolgot, vagy kapcsolatot. 
Az ismételt negatív tapasztalatok amelyek életünkben vannak, még jobban rámutatnak, hogy mi az amit letagadtunk. A letagadott élmények keltik bennünk azt az érzést, hogy környezetünk csapdájába estünk. Mivel letagadjuk vagy elkerüljük a problémákat, így erőtlennek érezzük magunkat ahhoz, hogy bármit is tegyünk ellene és végül csak szenvedünk. :( 
A tapasztalat tanít, fejleszt! Az ismételt tapasztalat annyit jelent, hogy addig folytassuk, ameddig szükséges. 
Amikor eljön a megértés, a negatív tapasztalatokra már nincs szükség, szabadon továbbléphetünk!

Választás!

Úgy döntöttem, ma a választásról fogok írni. Nem a politikai értelemben vett választásról, hanem arról a választásról, ami a blogger és a honlapom címét is takarja.
Life is your choice avagy Te rendelkezel az életed felett, Te választod az utad, ezt akarja jelenteni, mint ahogyan a választás a kezedben van. Hiszen bármennyire hihetetlennek is tűnik, bármennyire gáz is egy bizonyos helyzet, és azt gondolod, el is könyveled magadnak, hogy nincs választás, de igen, választás mindig van! Aki választ, az pedig Te magad vagy!
Választhatod magadnak a stresszt, a szorongást, elnyomást és választhatod a kiegyensúlyozott és nyugodt életet is bármilyen helyzetben.
Munkám, a kineziológia is erről szól.
Sok esetben a gyermekkori élmények hatására belekeveredünk olyan helyzetekbe, kapcsolatokba, amelyekkel nyűgöt csinálunk saját magunknak. Csakis azért választjuk ezeket, mert úgy gondoljuk, hogy ez lesz számunkra a legjobb döntés. Sokan keresik a boldogságot és nem hisznek a megtalálásában, ezzel azt választják, hogy boldogtalanok. Bármilyen kapcsolatba is keverednek, rosszul érzik magukat egy idő után, nem szállnak ki belőle, mert a megszokás és a ragaszkodás még ott van. De mihez is ragaszkodunk tulajdonképpen? A boldogtalansághoz? Egy rossz kapcsolathoz?
Nincs rá válasz....
Ha gyermek korodban nem kaptál valakitől kellő szeretetet, akitől szerettél volna, akkor viszed tovább magaddal felnőtt korodra is. Tehát ha egy kislány megfosztottnak érezte magát az édesanyja szeretetétől, akkor felnőtt korában is nagy valószínűséggel vonzani fogja a hasonló kapcsolatokat, ahol ő csak egy "eszköz" lesz a férfi számára. Mivel betegesen keresi a boldogságot, a szeretetet, minden jó pillanathoz ragaszkodik, így nehezen válik meg a partnertől, aki már szinte akár porba is tapossa anélkül, hogy észrevenné. Ilyenkor jön a következő felvetés, hogy rosszul vagyok, nem tudom, mi a jó és nincs választásom. Ez a rossz beidegződés! Választás van! Te választod, hogy milyen emberrel élsz együtt, te választod a munkádat, a hivatásodat. Ha nem tetszik, akkor azt választottad, hogy nem tetszik.
Sajnos ez egy ördögi kör, mert egészen addig kíséri az illetőt a hasonló helyzetek bevonzása, ameddig le nem küzdi a saját félelmeit, fájdalmait és a fájdalomtól való félelmeket. Amint ezeket megszakítja magában és elkezdi pozitívan látni saját helyzetét, ki tud lépni az állandó körforgásból.
Hogy egyedül csinálod-e végig egyensúlyod kialakítását, az is a Te választásod!

Dyslexia* vagy mégsem? Avagy a tanulási nehézségek, amiket a mai gyerekek átélnek :(

Sajnos a mai gyermekek is részei ennek az eltorzult pénzen és hatalmon alapuló undorító korrupt világnak. Elég szomorú, hogy idáig jutott az emberiség, hogy már az óvodában és az iskolában is különbséget tesznek a gyerekek között, de sajnálatos módon nem a tudásuk által, hanem a pénz beszél ott is.

A gyerekeket általában a környezetük formálja, tehát annak tartják magukat, amit a környezetük róluk mond. Így tehát, ha az iskolában egy tanár kivételezik bizonyos gyerekekkel, jobb jegyet ad nekik, mert ugye a szülők "ösztönzik", így a másik gyerek, akiben lehet, hogy elveszett tehetségek vannak, elnyomás alá kerülhet, butának érzi magát, ezáltal saját magának idézi elő a tanulási és egyéb nehézségeit.

Csak, hogy leegyszerűsítsem a dolgot egy nagyon egyszerű példa alapján leírom egy közeli ismerősöm esetét, akit példámban Évának fogok nevezni.

Éva katonai óvodába járt, ahol megtanulta, hogy a katonák gyerekei a sérthetetlen és a tökéletes gyerekek, ő csak egy senki. A korrupt világ következtében szülei nem tudták átvinni másik óvodába, mert mindenhol azzal utasították vissza őket, hogy messze dolgoznak és a gyereknek jó helye van ott, ahol van. A gyereknek NEM volt jó helye ott, ahol volt! A katonák gyerekei folyamatosan piszkálták, gúnyolták és mivel ugye pénz beszél, a nevelők nem szóltak közbe. Azért hozzáteszem szép kis nevelés már a óvodában! Éva nem tudott részt venni a délutáni alvásban, ami egy gyerek fejlődéséhez igenis fontos, hogy meglegyen, mert folyamatosan stresszes nyomás alatt állt, agya és kicsi szervezete nem bírta kipihenni az őt ért sérelmeket. A szülők bár később fél naposra, majd csak az iskolai előkészítő programokra hordták a kislányt, így sem sikerült száműzni a sérelmeit.

Később az iskolában folytatódott az ördögi kör. Itt vegyesen voltak a gyerekek, de a gyengébbet mindig éri valami és a gyerekek gonoszak, összefognak és együtt piszkálják azt, aki nem tudja magát megvédeni. A kislányt folyamatosan piszkálták társai, ugyanis a "kedves" tanítója is kinézte magának. Már a második hónapos iskolai időszakban egy rajzos feladat által többszörösen lealázta a kislány képességeit. " Egy házat kellett rajzolni fekete papírra fehér zsírkrétával. A házam semmiben nem különbözött Józsi házától, akinek a szülei vállalkozók voltak. Józsi piros pontot kapott, én feketét a rajzra és mellé a tanítónéni mindenkinek megmutatta, és kijelentette, hogy tehetségtelen és béna rajzom van!"- mondta Éva a kezelés során. Aztán folytattuk a történetet egy pár hónappal későbbi eseményre szintén a rajzokkal kapcsolatban. Ekkor színes rajzot kellett készíteni, amit ceruzával kellett színezni. A tanítónéni ekkor a színezés miatt "jutalmazta" fekete ponttal a rajzot mondván, hogy az szálkásan van színezve szintén egy megalázó gúnyos röhögéssel együtt a többi gyerek előtt. Ezen események teljesen tönkre tették a kislány művészi képességeit egy időre és kellemetlen energiablokkot gyártottak benne. Később ugyanez a tanító az összes többi tárgynál is ugyanezt csinálta, amit ő tanított a gyerekeknek. Természetesen azok a gyerekek, akiknek a szülei folyamatosan fényezték a gyereküket és volt pénzük, jobb eredményeket kaptak. A kislányt, mint kiderült az alsó tagozatos időszak végére osztálytársai szinte kiközösítették, az említett tanítónéni megállapította, hogy a kislány kihúzza magát mindenből, ami a csoportot és a közösséget illeti (vajon miért is ne húzta volna ki magát egy ilyen közegből?) és hergelte ellene a többi gyereket.

Felső tagozattól Évának folyamatosan jó jegyei voltak az iskolában érdekes módon a rajzolási képességeivel sem volt semmi probléma és a mai napig sincs. Főiskolát végzett és nagyon jól megél, mert OKOS!

A történet azért is fontos, mert ez az egész nagyon mély sérelmet okozott számára és bár már felnőtt ember, sok esetben képtelennek tartja magát bármire is, pedig tudja nagyon jól, hogy megvan hozzá az esze és bármihez megvan az esze és a képessége is, amit szeretne elérni, csak még nem jött rá, hogyan tudja leküzdeni a nehézséget, amit okoztak neki azok, akik gyermekként leírták és butának, képtelennek tartották bármire is. 

Nézzük tovább, hogyan is működik ez a kineziológiában:

Gordon Stokes maga is tanulási nehézségekkel küzdött, majd kikutatta, hogy a tanulási nehézség abból ered, mit gondolunk magunkról. Tehát ha valaki butának tartja magát, butaságokat csinál és véletlenül csinál valami okosat is, akkor sem fog benne rögzülni, hogy ő abban az esetben okosan cselekedett, vagy éppen jól teljesített, tudatában az marad, hogy az egy másik személy volt, nem ő. Stokes eljutott oda, hogy az agyunkban lévő vakfoltok alakítják hitrendszereinket, ezáltal formálnak minket, hogy éppen butának vagy okosnak tartjuk magunkat. Ezen vakfoltokat a félelem és a fájdalom hozza létre. Tehát a példához visszakanyarodva Évában testesült, hogy őt lenézi a tanítója, az osztálytársai, mindenki butának tartotta, ezáltal nem tudott teljesíteni, ameddig ki nem került a bizonyos tanítónéni "uradalmából". Az ördögi kör kiindult az óvodából, majd következett a rajz, amiért kinevették a többiek, ezután folyamatosan attól félt, hogy megint lesz valami, ami miatt a tanítónéni gúny tárgyává fogja majd tenni, ebből kifolyólag teremtette magának a fájdalmat a félelmeivel és folyamatosan hibázott, ami nem éppen az ő hibája volt.

Most Éva felnőtt ember, de még mindig nem hisz a képességeiben és saját erejében sem. Folyamatosan lekezelik azok az emberek, akik számára fontosak, kihasználják, és az ő erejét használják saját gyengeségük elkendőzésére. Elnyomás alatt van és lesz is, ameddig nem kezeli a gyerekkorában rögződött fájdalmait. Sajnos elég későn ütött ki rajta a probléma, mert senki nem jött rá, hogy mi is történik valójában Évával, milyen fájdalmakat él meg azáltal, hogy a gyerekek kinevetik, gúnyolják és visszautasítják barátságát, de elszántan dolgozik és küzd azért, hogy megtörje a körforgást.

Gordon Stokes szerint nem a probléma a probléma, hanem, ahogyan iránta érzünk. Az agyban ezen félelmek összemosódnak a kiváltást okozó tényezővel, így oldani, tisztítani kell őket.
Hogyan is működik ez?
A félelmet el lehet venni a múltból, ezáltal a jelenben az illető választhatja azt, hogy igenis képes valamit megtenni, igenis van ereje hozzá és véghez viszi, amit meg kell tennie legyen az rajzolás, munka vagy akár egy egyszerű felszállok a buszra és túlélem az utazást, mert elég sok ember nem tud felszállni a buszra vagy bármely más tömegközlekedési eszközre így leszűkíti a mozgásterét, később azt veszi észre, hogy ki sem mozdul a lakásból. Ezen sérelmeket az ok korában, jelen példa alapján gyerekkorban kell megoldani.

Gordon Stokes technikáival ezen vakfoltok elkendőzhetők. Különböző gyakorlatokat fejlesztett ki arra, hogy a dyslexiával küzdők képesek legyenek megtenni azt, amire képtelennek érzik magukat.

*A dyslexia kineziológiai értelemben a valamire való képtelenséget jelenti!